Ismét itt vagyunk a blogon, ahol néhány éve egy történet félbemaradt. Igazából.. Ennyi idő után, már nem érzem fontosnak, hogy tovább reszletezzem. Elengedtem azt a világot, és az összes fájdalmat, ami ezzel együtt járt, így bár a leírtakon semmit nem változtatnék, most újabb témába kezdek, ez a jelen. 

Az van, hogy nincs semmi. Mármint úgy érzem bármit csinálhatok az nem releváns. Hiába szeretnék valamit, nem kaphatom meg. Annyira értelmetlen minden. Jelenleg is vannak problémák az életemben, de nem tudom megosztani, és nem kapok olyan támogatást, amire szükségem lenne, ezért magamban örlődök miatta. Vagy épp nem foglalkozom vele. Néha előbújik, és elviselhetetlen, ahogy ki akar szakadni belülről a sok megválaszolatlan kérdés. Azt kívánom, bárcsak valami a fizikai dimenzióban történne, hogy ép ésszel felfogható legyen. Úgy is mondható, hogy a kiborulásom érdeklődés hiányában elmarad.. Vagyis inkább elhalasztódik bizonytalan időre. Egyszer biztos felrobban, vagy megunom és hagyom az egészet a fenébe. Jelenleg fáradt vagyok. Nincs erőm kimenekülni, így inkább részben beletörődöm, hogy egyedül maradtam az összes problémámmal. Hiába vannak a barátok, és hiába van a kapcsolat. Igazából nincs semmi..